Melyiket válasszam ?
A szerelmet,vagy az igazi szenvedélyt?
(3. évad Fanfiction Elena Stefant vagy Damont válassza?)
A dőlt mondatok az a gondolatában játszódó jeleneteket jelenti!
/Elena szemszöge/
A szerelem , olyakor fájdalmas , de van amikor méz édes a gyümölcse , most e közt kell választanom .
Stefan elment és nagyon hiányzik ha rá gondolok szívem és lelkem görcsbe rándul és szikrákat szór.
Érzékenyen érint ha róla beszélnek , vagy ha szidják , pedig amit tett azt a testvéréért Damon ért és szerelméért értem tette .
Úgy gondolom , soha sem fogom tudni ezt a fájdalmat lelkemből és szívemből kivarrni amit az ő elvesztése ejtett sebet .
Az egyetlen támaszom ebben Damon volt , csak hozzá tudtam fordulni ha gondom vagy lelki problémám volt .
Persze a lányok is segítettek benne , de ők inkább a szerelmi életükkel voltam elfoglalva .
Caroline Tylerrel ,Bonnie pedig az öcsémmel.
Merengő gondolkodásomból Damon ébresztett fel .
- Hahó..
- Oh.. bocsi tessék ?? kérdeztél valamit?
- Óh.. igen ábrándozó kisasszony azt hogy mit kérsz ebédre mert hogy vért nem kérsz abban biztos vagyok .
- Nem érdekel . Mindegy amit találsz .
- Vért.
- Jó akkor rántotta forgattam meg a szemem ránézve
- Vili válaszolta . – De , biztos nem kéne vér?
- Damon! .. Elegem van oké .?! –Most vesztettem el azt a személyt akit a legjobban szeretek ezen világon .
- De , te még képes vagy ezzel is szekálni.. ah.. –Komolyan mondom ti Salvatorék sohasem fogtok megváltozni.
Pattantam fel a kanapéról és vágtattam az ajtó felé kilépve az ajtón az erdő felé szaladtam sírva .
Mindig felhozza .. mindig bennem ezt az érzést , pedig tudja menyire érzékeny vagyok rá . /Gondoltam magamban/
Az erdő kellős közepén megbotlottam egy fadarabban és orra estem .
- A franca , kiabáltam el magam .
Majd valaki a tenyerét ,a számra tapasztotta , hogy ne tudja még véletlenül se kiáltani.
- Most leveszem rólad a kezem de ne sikíts . mondta egy nagyon ismerős hangú férfi .
Felé néztem és szívem egyszerre vert hevesen , lassan , és gyorsan . A könnyeim abban a pillanatban utat engedtek maguknak és záporként hullott az őszi avarba .
- Stefan .. motyogtam a szemébe nézve sírva .. megakartam ölelni de ő ellökött magától ..
Erre csak kérdően néztem rá.
- Többé ne ! mondta ki komor erős hanggal ami teljes villámcsapásnak számított bennem .
- Hogy.. hogy.. mi ? – Stefan hát nem veszed észre , hogy ki vagyok ?
- Már hogyne venném észre ! Pillantott rám keményen!
- Mi lett veled ? Mit tett veled Klaus ? kérdeztem remegő hanggal .
- Nem magyarázkodni jöttem . Csak azért hogy megmondjam : - Ne keress ! –Ne Gondolj rám ! – Felejts el ! – Vedd nem megtörténtnek az együtt töltött időnket , mintha soha sem ismertél volna . – Már nem szeretlek .
E – szavak hallatára a szível még jobban fájt mintha egy karót döftek volna bele , de amikor azt mondta , hogy már nem szeret akkor végem volt , azt hittem az életemnek itt ebben a pillanatban vége .
- Mi lett veled ? Mit tett veled ? suttogtam magam elé !
- Hüm . Ő semmit ő csak ráébresztett arra ami vagyok . és arra hogy az emberi vér egy kincs amit ki kell használni és élvezni ameddig van .
- Donor emberi véren élsz ?
- Nem ! Ölök! És élvezem az ölést és a kint amit kiabálnak hogy ne tegyem ! Egy RIPPER lettem aminek mindig is kellet volna lennem .
Majd eltűnt a szavak hallatán rosszul lettem és csak néhány szó csengett bennem „ RIPPER ; Ölök” „ RIPPER ; Ölök” .. majd minden elsötétült és a hideg avarba hulltam .
Hát igen ez vagyok én aki mindenért elájul és minden baja van , remek . Próbáltam kinyitni a szemem de nem ment feladtam .
Ájulásomból meleg szellő ébresztett fel , csak egy szó csúszót ki a számon .
- Damon.. nyögtem szinte élettelen számmal.
- Itt vagyok .. – Most már minden rendben lesz oké ?
- Találkoztam Stefannal.
- Hogyan ? húzta fel a szemöldökét
- Igen és .. gyűlöl engem Damon .. gyűlöl.. és embereket öl .. azt mondta hogy Klaus ráébresztette hogy neki a RIPPER ség az énje , de ez nem igaz ez nem ő! Bújtam oda sírva hozzá és fejem a vállába fúrtam.
- Csss … El kel fogadnunk , hogy a mi Stefanunk már nem az igazi. Ez ellen nem tudunk tenni.
- Megkért hogy ne keressem. –És ezt is teszem majd . Mi mást tennék ha a szemembe mondta hogy gyűlöl s nem szeretett és egy életre felejtsem el . ? - Megteszem neki … fájó szívvel de megteszem , ha ő így bánt velem viselje a következményeit. De nekem többet ne jöjjön sajnáltatni magát , mert csak arra képes.
- Nem tudod hogy ez nekem mennyire fáj az is amit én mondok és az is amit ő ! Borultam sírva a vállára!
- De tudom! , Mert nekem meg téged rossz így látnom .. – Mit tegyek hogy jobban legyél!
- Azt , hogy te soha se hagy el ! néztem mélyen a szemébe!
- Ezt nem is kellet volna kérned ! Mosolygott kacéran.
- Legalább egy dilis Salvatore legyen az életemben .. mosolyogtam és gyengéden a vállába ütöttem.
- Héj.. szóval már dilis is vagyok ! Kezdett el Csikizni ..
- Damon.. Damon !! elég .. Meghalok a sok nevetéstőm .. elég .. kuncogtam majd hogy abba hagyja inkább megöleltem .
- Így legalább nem tudsz Csikizni mondtam suttogva a fülébe.
- Ha akarnálak tudnálak .. – Édes .. vámpír vagyok !
Amikor kimondta az édes szót egyből dobogni kezdett a szívem .. de nem értettem miért nekem Stefan iránt kéne ,hogy dobogjon kicsit elhúzódtam tőle de a kezem még mindig nem vettem le róla! Csillogó szemekkel néztem tengerkék szemeibe ami teljesen megbolondított ,majd szemeiről a szájára vándorolt a tekintetem .. egy gyenge pillanatomban elfogott a vágy hogy megtegyem ,és megtettem .. magcsókoltam .. és ezt olyan szenvedéllyel tettem mint még senki mással. Hihetetlen milyen jól tud csókolni . Gondolkodtam el rajta .
Csak egy pillanatra vettem el tőle a számat ,de ő már szolni akart.
- Elena én .. de nem hagytam az ölébe ültem a kezem a hajába túrtam és úgy csókoltam tovább , amit ő ugyan olyan szenvedélye viszonzott is!
- Szeretlek Damon! – Kívánlak! – Ezt tudnod kell ! Lihegtem neki
- Én is szeretlek !
/Damon szemszöge/
Nagyon meglepett Elena viselkedése de örültem neki .
Az egyik percben csak tapsokat hallottunk amitől elszakadtunk egymástól de még mindig az ölemben ült!
- Gratulálok nektek ! néztünk a szó irányába és Stefant pillantottuk meg .!
- Te meg mit keresel itt? Néztem rá undorral !
- Klaus küldött hogy vigyázzak Elenára nehogy valaki megkóstolgassa ..
- De egyébként folytassátok csak nyugodtan nem zavar ..
- Stefan tipli oké ? Ha Elenára valaki rámászna akkor megtudnám védeni nem kellesz még te is púpnak.
- Menny el Stefan szólt közbe Elena ! Láttam rajta hogy próbál erős lenni de szinte már sírt!
- Tűnj el ! Nem kell tőled semmi Te mondtad .. felejtselek el , ne gondoljak rád , és hogy sosem szerettél ,
Akkor mit vársz hogy jaj drága szerelmem de jó hogy itt vagy .. annyira hiányoztál ? Hát ezt az örömöt meghagyom a bátyádnak !
- amint látod Elfelejtettelek Drága Stefan .. Tűnj el !! nem kell a segítséged majd felállt az ölemből és odasétált Stefan hoz! Óh .. ezzel még tartozom ment oda hozzá és egy óriásit lekevert az öcsémnek erre csak elkérdtem de amikor azt észleltem hogy Stefan felemeli a kezét hogy visszaadjon neki valami ilyesmit akkor vámpírsebességgel mellette termettem és megfogtam a kezét!
- Meg ne próbáld! Néztem ré dühösen.
Hírtelen Elena közénk állt és átölelt nehogy összeverekedjünk .
- Nem éri meg!
- Tűnj el öcsi .
- Miért ? Ez az én házam is !
- Már nem !
- Gyere Elena Menjünk!
- Nem mentek sehova fogta meg erősen Elena kezét!
- Ez fáj! Engedj el Stefan !
- Stefan!!, hidd el baromi hálás vagyok amiért segítettél hogy ne haljak meg . De az hogy Elenával már nem vagytok együtt a te gondod ! Engedd el!
Stefan elengedte Elena kezét és kimentünk a hátsókertbe és leültünk a padra!
- Még mindig fáj az elvesztése ! de , remélem könnyebb lesz majd! Szólt Elena amint leültünk!
- Talán át kéne változnom . Erre egy meglepő furcsa pillantást vetettem rá ..
- NEM! Kiabált Stefan a Háttérből!
- Nem hagyom hogy Örökre vele légy . Ordított teljes erejéből!
VÉGE!
Íródott:2011.11.06.-án!
Nina Girl
